Bejelentkezés

Nem vagy még regisztrálva? Ejnye.
Itt seperc alatt megteheted.



Heraldika

A Westerosi heraldikáról

A heraldika kialakulása mindig ott kezdődik, mikor a felek már annyian vannak egy-egy csatában, hogy nem ismerik egymást arcról. Mivel kissé kínos elszámolni azzal, miért is támadtunk rá az urunk egy másik vazallusára csata közben az ellenfél helyett, nem árt valami jelzésben megállapodni, ami könnyebben megismerhető, mint egy arc, amit félig vagy teljesen eltakar egy sisak.

Innentől kezdve, miután eldőlt az, hogy a saját embereimre az én jelem kerül, egy sereg mindjárt nem tízezer arcból áll, hanem néhány tucat egyszerű jelből.

Westeroson még - történeti kifejezéssel - az élő heraldika korában vagyunk, azaz a címereket tényleg ráfestik minden nagyobb felületre - elsősorban pajzsra, másodsorban zászlóra, nyeregtakaróra, meg ahova még eszükbe jut - és a sisakdíszeket tényleg a sisakon hordják. Ebből következően nincsenek is annyira összetett címerek, mint amilyenek az európai lovagkort követően, a töméntelen házasság és adományozás után kialakultak. (Hasonlításképpen - Ferenc József császárnak annyi címe és tényleges vagy igénybirtoka, címe és rangja volt, hogy a Monarchia nagycímere azért nem készült el, mert fizikailag képtelenség volt megfesteni)

Néhány heraldikai szabály

Ezek a szabályok egyszerűek, de nem kötelezőek, az európai heraldikai szabályokon alapulnak, de amennyire észrevettem, Westeroson is betartják őket - opcionálisan.

  1. A színek: A heraldikában öt színt és két fémet használnak: kék, zöld, vörös, fekete, természetes, arany, ezüst, a fémek egyenértékűek a sárga és fehér színekkel; ezeknek nincsenek árnyalataik. A természetes szín az ábrázolt dolog eredeti színe, ami alapvetően szembemegy a szabályokkal, és ezért nem szokták szeretni.
  2. Tilos a színre színt és fémre fémet festeni.
  3. Tilos a térbeli perspektivikus ábrázolás, bonyolult jelenetek használata.
  4. A bal és jobboldal felcserélődik - a címert mindig úgy kell nézni, mintha egy velünk szemben álló ember tartaná, és az ő bal- és jobb oldalához kell viszonyítani. (Nem tudom, Martin ezt használja-e.)

Ha megnézzük, akkor két dolog derül ki ezekből: az egyik, hogy ezek mind a láthatóságot szolgálják, a másik pedig, hogy szinte mindegyikre rögtön tudunk mondani olyan címert, ami szabályszegőnek mondható. Például a Starkok rémfarkasa szürke, ami nem heraldikai szín, hanem ún. természetes, a Kóbor lovagbeli Ser Duncannek egy kész tájkép van a pajzsán, teljes ellentétben a térbeli ábrázolás tiltásával, ráadásul megszegve a színre-szín szabályt is.

A pajzsok mintái

Kétfajta minta létezik alapvetően, a mértani alapú ún. mesteralak, és a címerkép. A mesteralak Westeroson nem túl elterjedt, leginkább a pajzsok osztásában szokott megjelenni.

A mesteralakok a vágások (vízszintes osztás), a hasítások (függőleges osztás), pólyák és cölöpök és hasonlók. Előfordulnak például a kékkel és vörössel hasított Tully címerben. Alapvetően a mesteralakok az ősibbek, ezek lehettek az első felfestett jelek, amik később, ahogy szaporodtak a címerek, egyre bonyolultabbá váltak.

Sokkal elterjedtebbek a címerképek, amik valamely állat, ember, testrész vagy tárgy ábrázolásai. Ezek az idő folyamán általában klisékké válnak, az oroszlánt, a sast és a többit csak egyféleképpen szokás ábrázolni. A Napot például az európai heraldikában 16 sugárral volt szokás lefesteni, 8 egyenessel és 8 hullámossal. Ezeknél az ábrázolásoknál egyáltalán nem feltétel az élethűség, sőt, az állatok jellemző részeit általában ki szokták emelni (pl sas csőre és karmai), és általában olyan színűre festik őket, amilyenre akarják, lényeg, hogy ne ütközzön egy másik címerrel, mert akkor összekeverhetőek lennének.

Címertörés és családi címer

A westerosi címerek nagy része nem egyéni, hanem családi címer, a család minden tagja és szolgája jogosult viselni azt, változatlanul. Míg Európa több országában jelezték a címeren, ha az adott családtag örökös, nem örökös, közeli vagy távoli rokon, Westeroson változatlanul használják és öröklik tovább.

Egyetlen olyan változtatásról tudunk, ami a családhoz tartozást, de egyben eltávolodást is jelent, ez Brynden Tully fekete hala, amivel elég egyedi módon kifejezi a családhoz való viszonyát.

Egyedi címert nem sokat ismerünk, itt megint Ser Duncanhez fordulhatunk, de nem tudhatjuk, hogy ha nem lett volna a Királyi Testőrség tagja, akkor nem lenne-e ez a családi címerük.

A jelmondat

A westerosi heraldikában az európaihoz képest sokkal nagyobb szerepet tölt be a családok mottója, a jelmondat. Ilyennel minden nagyobb ház biztosan rendelkezik, jó eséllyel a kisebbek is, csak azokat általában nem ismerjük. Ábrázolásnál a jelmondatot a címer alatt szokás feltüntetni.

A sisakdíszek

Westeroson nagyon fontosak még a vértezetek címermotívumos kiegészítései, például a Viráglovag virágmintái, melyek Tyrell voltára utalnak, vagy a Baratheonok agancsa a sisakon. Ezek Európában jellemzően csak a lovagi tornákon kerültek elő teljes terjedelmükben, a csatákban megelégedtek a sisak festésével, vagy szolidabb díszítésével. A sisakdíszek segítségével a lovag a címerpajzsa nélkül is messziről azonosítható, ezt a könyvekben pszichológiai fegyverként is felhasználják.

Címeradományozás

Janos Slynt a királytól kapott nemességet és címert, de ezen kívül nem nagyon ismerjük a westerosi címeradományozás rendszerét. A magam részéről nem tartom valószínűnek, hogy minden címert a király adományozott, a nagy házak akár meg is tarthatták a címeradományozási jogukat a saját vazallusaik részére, de az is lehetséges, hogy fel lehetett venni saját címert ha az nem ütközött másokéval (Legalábbis az északi fiatalokra senki nem szólt rá, amikor a nyulat választották jelképnek).

A westerosi címerek

A Nagy Házak címerei jellemzően egyszerűek és könnyen megkülönböztethetőek, köszönhetően a házak ősiségének és hatalmának. Megfigyelhető, hogy ahol a lovagi kultúra a legmagasabb szinten van - Égikertben a Tyrelleknél, a Baratheonoknál és a Lannistereknél - ott vannak a legszabályosabb címerek, míg ahol kevésbé jellemzőek a lovagok és kevésbé elterjedt a kultúrájuk - például Északon - nem annyira szabályosak a címerek.

Nagyon fontos, hogy a westerosi heraldika teljes egészében élő dolog, sokkal kevésbé tudomány, mint inkább a mindennapi általános műveltség része. Mivel kevésbé elterjedtek a személyek hiteles képi ábrázolásai (értsd, nincsenek filmek és fényképek), az azonosításuk a címer alapján történik. Sokszor életbevágó lehet tudni, hogy egy ellenséges ház vazallusa-e a szemben álló lovag, vagy egy szövetségesé, az én uram címere van-e az adószedőn, vagy csak áttévedt ebbe a faluba, a király embere-e az adott lovag, vagy csak annak mondja magát és egyébként árulásért üldözik.

A címertannal tehát nem csak a lovagok és heroldok foglalkoznak, de legalább a fontosabb címereket mindenki igyekszik ismerni.