Bejelentkezés

Nem vagy még regisztrálva? Ejnye.
Itt seperc alatt megteheted.



Harry Lloyd

A Pro Video, vagyis a Trónok harca DVD-ket forgalmazó cég jóvoltából jutottunk hozzá ennek az exkluzív interjúnak az eredetijéhez, amelyben a sorozatban méltatlanul (ám érthetően) hamar kivált Harry Lloyd, vagyis Viserys Targaryen felel a riporter kérdéseire.

Az interjúért újfent köszönet a Pro Videonak!

GoT.hu: Mesélj nekünk a karakteredről!

Harry Lloyd: Viserys Targaryent játszom, akit Kolduskirálynak is neveznek, mert az apját, II. Aeryst, akit Orült Királynak is neveztek, megölték azok a kedves emberek, akiket mindenki szeret a sorozatban, mint például Sean Bean és Mark Addy karakterei. Szóval száműzetésben éltem az életemet, az egész családomat megölték, én pedig várok az alkalomra, hogy visszatérhessek és elfoglaljam a trónt, ami jog szerint engem illet.

Én és a húgom Daenerys vagyunk az utolsó életben maradt tagjai a családnak, akik vagy 500 évig uralták a Hét Királyságot. Szóval egy elég ideges, frusztrált és elfojtásokkal küzdő srác vagyok, aki sose kapja meg azt, amit akar.

GoT.hu: Az első néhány részben egészen szimplán csak kegyetlennek tűnsz. De van emögött több is?

Harry Lloyd: Hogyne! Szerintem már az első két részben is csak azért jön így át, mert a nézők nem értik teljesen, hogy miért is viselkedik úgy, vagy mennyire fontos neki a trón, vagy hogy mi is történt vele eddig. Az az igazán nagy ebben a sorozatban, hogy több oldalról is bemutatja [Viseryst]. Van néhány szimpatikusabb jelenete is - és vannak jelenetei a húga nélkül is, amelyek kritikusak ebből a szempontból. Megtudjuk, honnan jött, miként nevelte a húgát egész eddigi életében, és hogy voltaképpen mennyire sikeres is volt ebben, már pusztán csak azért is, mert még mindig életben vannak!

GoT.hu: Mesélj a húgoddal való kapcsolatodról!

Harry Lloyd: Hát, az első dolog, amit tudni kell, az az, hogy hagyományosan a Targaryenek mindig a húgukat vették feleségül, mert más emberek egyszerűen nem voltak elég jók nekik, és látszik is, hogy van köztük [Viserys és Daenerys között] valami kifejezetten szexuális jellegű feszültség. És noha végül eladja Daeneryst valaki másnak (Khal Drogonak), csak hogy szert tegyen a dothraki hadseregre, az idő múlásával egyre inkább nehezére esik elfogadna, hogy a lány már többé nem tartozik hozzá - és ezért is bánik vele kegyetlenebbül, noha az egész voltaképpen az ő saját ötlete volt. Szóval a kapcsolatuk egy nagyon érdekes változáson megy át a sorozat folyamán.

GoT.hu: Úgy tűnik, hogy elég penge vagy a mitológiából. Elolvastad a könyveket?

Harry Lloyd: Persze! Szerintem az embernek minden elérhető információt meg kell szereznie. Először elolvastam az első könyvet, aztán beszélgettem Bryan Cogmannel, aki Dan [Weiss] és Dave [Benioff] asszisztense, aki tulajdonképpen a fedélzeti geek volt - de tényleg, kívülről tudja a könyveket! Szóval beszélgettem vele a későbbi könyvek egyes részeiről is, amiből többet tudhatok meg a családom történelméről és olyan helyekről, ahol korábban esetleg járhattam. Voltak bizonyos fejezetek, amik iszonyú sokat segítettek, hogy meg tudjam alkotni a magam kis univerzumát. Kíváncsiságból kezdtem el, de ahogy jobban beleástam magam, azt hiszem én is valami rajongószerű lettem - a mai napig megdöbbent, hogy milyen nagyívű a mű.

GoT.hu: Hogyan válogattak be a sorozatba?

Harry Lloyd: Hát, hogy őszinte legyek, elég egyszerűen. Még 2009 márciusában küldtek pár oldalt az HBO készülő új sorozatának forgatókönyvéből. Semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy ebben a jelenetben egy elég kellemetlen alakot kell játszanom. Szóval megcsináltuk a felvételt, és azt gondoltam, hogy ez is olyan szalag, amiről soha többet nem hallasz, mert boldog-boldogtalan az ilyen szerepekre jelentkezik. Aztán mondták, hogy az írók és a producerek szeretnének találkozni velem, mikor visszajönnek Angliába, és akkor elolvastam az egész forgatókönyvet, és rájöttem, hogy egyszerűen zseniális! Csináltam egy az eredetinél egy kicsit még feszültebb verziót, aztán kaptam egy telefont pár héttel később...

GoT.hu: Mi volt az első reakciód arra, hogy epikus fantasyban fogsz játani?

Harry Lloyd: Sose gondoltam, hogy ez valami alja fantasy lenne. Amúgy meg az, hogy az HBO csinálja, sokkal jobban érdekelt, mint az, hogy ez történetesen fantasy. Úgy gondoltam, hogy ezek a srácok elég sok mindent megcsináltak már elég részletesen és nem kispályáznak, szóval ha már egyszer fantasyt akarok csinálni, akkor egyértelműen velük szeretném.

GoT.hu: Hogy boldogultál a nevekkel és a kiejtéssel?

Harry Lloyd: Hát, nagyon hasznos volt, hogy a forgatókönyv elején volt egy kis hangulatfestő iromány, amiben benne volt az összes név fonetikus átírása, szóval mindenki ugyanazt tudta. Egyébként én mindig is jó voltam nevekben, gyakran lovaglok ilyesmiken. De most elárulom, hogy azt hiszem, a filmben van némi kavarás a 'dothraki' szó kiejtése kapcsán, de ha elég gyorsan mondod, az embereknek úgyse fog feltűnni. De igazából azért is hihető, mert a világ különböző sarkaiból származunk, szóval ez egyáltalán nem zavaró így.

GoT.hu: Ez egy rendkívül nagyszabású produkciónak néz ki. Melyik volt a legfelemelőbb jeleneted?

Harry Lloyd: Az a három nap, amikor az esküvői jelenetet forgattuk Gozon, egy Málta melletti kis szigeten. Pusztán a helyszín azzal a kőívvel már maga lenyűgözően gyönyörű volt, a naplementék pedig egészen lélegzetelállítóak voltak. És akkor ott volt körülöttünk többszáz statiszta, a világ minden részéről, mindenki kidolgozott jelmezzel, meg minden.

De az igazán durva, hogy belegondolva, ez a részletgazdagság a történet tekintetében szinte teljesen indokolatlan! Egy olyan történetszálban vagyunk, ami első ránézésre nagyon gyengén kapcsolódik a történet gerincéhez, és annyi mindent lehetne megváltoztatni a könyvhöz képest, hogy jobban forgatható legyen, de pusztán a hűség és a történetmesélés kedvéért mégis minden részletre odafigyelnek.

Néha a képernyőn nem is látod, hogy micsoda munkát végeztek a művészeti részlegen: a díszletek, kellékek, még a ruhák varrása is! Az emberek a lelküket kidolgozzák, hogy a megfelelő részletek a helyükön legyenek - de olyan dolgok apró részletei, amik a valóságban nem is léteznek! Ez így rendkívül inspiráló, és egészen fantasztikus háttér a munkához.

GoT.hu: Tehát segíti a színészi játékot, ha a háttérvilág teljesen kidolgozott?

Harry Lloyd: Abszolút, és remélhetőleg meggátol abban, hogy a játékod is ilyen komolytalan fantasy-s legyen - pusztán a körülötted levő díszletek valósághűsége emlékeztet arra, hogy ez az egész halálosan komoly, és most becsületről meg királyságokról beszélek, de ezek itt most nem üres szó, hanem véresen komoly - az egész ebben gyökerezik. Ezek rendkívül emberi karakterek, nem ilyen nagybajuszú gyerekkönyvszereplők. Mindannyian rendkívül komolyan gondolják, amit csinálnak, a tét pedig nagyon nagy.

Szóval azt hiszem, hogyha műanyag díszletek, vagy greenscreen előtt kéne játszanunk, vagy ha éppen úgy érzed, hogy a jelmezed gáz, nemigen tudnál kiállni és olyan mondatokat kell mondani tökkomolyan, amik potenciálisan totál nevetségesek. Ez a helyzet a fantasyval, ezért nem gyakran csinálják felnőtteknek, mert nagyjából bármilyen pontján felállhatsz, mondván "Kardok és sárkányok? Ugyan menjenek már..." De itt ez halálosan komoly.

GoT.hu: Sok harcjelenetben vettél részt?

Harry Lloyd: Hát, vettem néhány lovaglóleckét, de nem, Viserys nem az a csatázós fajta, inkább másokat küld csatába maga helyett. Szóval én nem vívtam túl sokat.

GoT.hu: És mi van a lovastudományoddal?

Harry Lloyd: Hát, annyit mondhatok, hogy jobb, mint volt. Rengeteget edzettem. A sorozatban nem látni engem sokat lóháton, csak néhány jelenetben, de óriási szerencsémre kaptam egy nagyon-nagyon nyugodt lovat, Ruby-t. Volt egy nap, amikor azt a jelenetet forgattuk, mikor az összes dothraki megérkezik Vaes Dothrakba. Ott akkor mindenféle ló volt össze-vissza, de az én lovam elképesztő volt, egy igazi zen-ló volt! Meg se rezzent semmire, de amikor megkértem, arrébb lépett. Mindenki másé összevissza mozgott és riadozott. Az emberek azt hitték, hogy ez az én tehetségem miatt van, szóval hízott a májam, de igazából szerintem csak valaki benyugtatózta a lovamat.

GoT.hu: A szőke hajad is egy kirívó jellegzetesség...

Harry Lloyd: Emilia és én minden reggel megkaptuk ezt a nagy parókát. Először egy sapkát tettek fel, ami letakarta a hajunkat, és arra jött rá a paróka. De ez igazából nem szőke, a Targaryenek haja fehér. Ez egy családi örökség, ami része a kicsit zűrös genetikájuknak. Azt hiszem arra emlékeztet, hogy már csak ketten maradtak a fajtájukból, szóval szerintem elég jelzésértékű.

GoT.hu: Milyen volt együtt dolgozni egy olyan nagy és félelmetes emberrel, mint Jason Momoa?

Harry Lloyd: Nos, tényleg hatalmas és külsőre ijesztő, de belül ő valójában egy nyolcéves gyerek, imádom! Annyira nem hasonlít Khal Drogora, hogy most, ahogy a képernyőn látom, különösnek tartom, hogy miért nem mosolyog, mert nála egyébként ez az alapbeállítás.

GoT.hu: A könyveknek seregnyi megszállott rajongója van. Találkoztál velük?

Harry Lloyd: Hát, szerencsére nem tudják a címemet! De ez is egy olyan dolog, amibe bele lehet feledkezni. Szerintem ez az, amit az emberek imádnak egyrészt a könyvekben, másrészt magában a fantasyban: minden az apró részleteken múlik, és az olyanokon, hogy "Ezt láttad?! Na, ő igazából a testvére, és a következőben ez és ez fog történni...", szóval a beszélgetés végtelen forrása lehet.

GoT.hu: Ha fogadhatnál az egyik nagy családra, melyik lenne az?

Harry Lloyd: A Targaryenek, egyértelműen! Elfoglalták és egyesítették a Hét Királyságot sárkányokkal. Ez épp elég!

GoT.hu: De apád totál flúgos volt!

Harry Lloyd: Hát, igazából csak nagyon félreértették...

(fordította: Felagund)

Köszönjük az interjút a Pro Videónak!