Bejelentkezés

Nem vagy még regisztrálva? Ejnye.
Itt seperc alatt megteheted.



Rólunk

A Király: Straphe, első ezen a néven, a Főadmin, a júzerek uralkodója, a GoT.hu védelmezője

A Király Segítői: Felagund, Elendur, Hyperion

Design: v3.0

Optimális: Google Chrome, 1280×1024-es képernyőfelbontás

straphe-ről, röviden

2010 nyarának nagyon elején, május magasságában ismerkedtem meg George R. R. Martin nevével és világával. Pár héttel azelőtt fejeztem be Stephen King: The Dark Tower utolsó kötetét, és úgy éreztem, újabb nagy szabású művet szeretnék olvasni. Ekkor ajánlották Twitteren az A Song of Ice and Fire-t.

Az első kötetet, A Game of Thrones-t elég hamar végigpörgettem, hiszen már az első 50 oldal alatt megragadt és nem akart engedni. Mindig is imádtam a fantasy-t, és az, hogy a történet egy középkori világban ragadt királyságban játszódik, és hogy erős történelmi vonala is van, csak újabb bizonyítéka volt annak, hogy én ezt bizony imádni fogom. Az első könyv alatt többször is felütötte a fejét az a gondolatom, hogy rengeteg féle képpen el lehetne rontani a könyvek menetét, viszont GRRM bebizonyította, hogy egy nagyon szépen, logikusan felépített történetnek olvasom a kezdetét.

A második kötet, az A Clash of Kings a jelenlegi kedvenc könyvem a sorozatból. Minden egyes oldalát nagy, vastag betűkkel kinyomtatnám, s kitapétáznám velük a szobámat. Úgy tökéletes, ahogy van. A harmadik kötet, az A Storm of Swords a leghosszabb a négy kiadott regény közül, s szerintem ez a regény a legváltozóbb a minőséget tekintve: a rendkívül eseménytelen első részt egy eseményekben gazdag, agyeldobós második rész követte. S ezzel megérkeztünk a negyedik könyvhöz, az A Feast for Crows-hoz. Minden GRRM rajongó egyetért abban, hogy a negyedik sikerült a leggyengébbre az eddig kiadott könyvek közül - ezt valamilyen szinten a kötet címe is jelzi: míg az első három regény címe valami grandiózus eseményt jelöl, a negyedik könyv ezen események utóhatásait mutatja be.

A weboldal eredetileg csupán egy fórumként akart indulni, de aztán hamar megváltoztattam a dolgot. Miután kialakult a design, két fontos dolgot kellett eldöntenem: elsőként, hogy kinek is készítem a weboldalt. Azoknak, akik a könyveket már elolvasták, s most tűkön ülve várják a sorozatot, vagy pedig a sorozattal és GRRM-mel most ismerkedő, leendő rajongóknak. Elég hamar megszületett a válasz: bár a weblap a sorozattal fogja tartani az iramot, lesznek bőven plussz infók is, a könyveket ismerőknek. Ígyhát karakterekről, epizódokról, eseményekről a sorozat indulása előtt nem fogtok olvasni, viszont - mivel nem tudjuk, hogy mennyire fog a sorozat Westeros történelmével foglalkozni - lesz pár olyan dologról infó az oldalon, mely a sorozat történetének indulása előtt játszódott.

Második kérdés az volt, hogy milyen "nyelven" lesznek megírva a tartalmak. Én ugyanis mindnégy könyvet eredeti nyelvükön, angolul olvastam, és eléggé csalódott voltam mikor megtudtam, hogy pár olyan dolgot is lefordítottak magyarra, amit nem kellett volna. Ez a kérdés több időmet vette igénybe, mint az első, s végül nagy nehezen arra a következtetésre jutottam, hogy a karakterek, városok, folyók, régiók, miegymás angolul fognak szerepelni itt is. Tudom, hogy nem fog ez tetszeni mindenkinek, dehát ez már csak ilyen.

Egyenlőre megbirkózom az admini feladatkörrel egyedül, de ahogy egyre inkább csak közeledni fogunk a premierhez, kelleni fog segítség. Ezért ha úgy érzed, ki szeretnél segíteni, hozzá szeretnél járulni a weboldal növekedéséhez, virágzásához, vagy csak szimplán valami javaslatod van, nyugodtan dobhatsz egy e-mailt.

Felagundról, röviden

Jelenleg 27 éves pályakezdő kutatóbiológus vagyok, de mindkét dolog igen hamar változni fog az idővel...

Tolkien művein nőttem fel, ezért gyerekkorom óta érdekel a minőségi fantasy, és rendkívül sajnálatosnak tartottam, hogy a műfajt a döntő többség az ócska ponyvával azonosítja, de az idők során rá kellett jönnöm, hogy ebben az ítéletben sajnos van valami.

Ehhez képest csak viszonylag későn, kb. 2008-ban vettem csak hírét a könyvsorozatnak, de amint elkezdtem olvasni, azonnal éreztem, hogy "Ez az!". A Tűz és jég dala ciklus formájában hosszú idő óta először került a kezembe olyan fantasy mű, amelyben a szereplők kidolgozottsága a legmesszebb menőkig reális (már ha ez egy fantasy műben értelmezhető), a történet hatalmas, azonnal beszippant, és aztán nem enged, (szinte) minden szereplőért izgulni kell - egyszóval pontosan ugyanazokért az okokért, amikért a világ felkapta a fejét Martin könyveire.

Az oldallal még 2010 legelején kerültem kapcsolatba, és büszke vagyok rá, hogy Straphe "jobbkezeként" részem lehetett (és lehet) abban, hogy a honlap folyamatosan épül-szépül, és ti, rajongók pedig idejöttök és élettel töltitek meg.

Elendurról, röviden

GRRM műveivel 2011 februárjában ismerkedtem meg, mikor korábbi ajánlások után kezembe vettem a Trónok harcát - egy héten belül végeztem is az addig megjelent kötetekkel. A GoT.hu oldalra, pontosabban a fórumra Felagund noszogatására regisztráltam áprilisban, és azóta itt is ragadtam. Straphe nyár elején tett részleges moderátorrá, mikor több emberre volt szüksége a fórum működtetésére a növekvő érdeklődés és saját csökkenő szabadideje miatt, majd augusztusban globális moderátor és ezzel együtt "hírező" lettem – ezek mellett több-kevesebb sikerrel, de igyekszek részt venni az oldal tartalommal való feltöltésében is.

Hyperionról, röviden

A tűz és jég dala ciklussal körülbelül másfél éve találkoztam először, bár akkor még nem tudatosodott, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Van egy baráti társaságom, akikkel az időtájt rendszeresen összejártunk társasjátékozni, vagy szerepjáték-esteket tartani. Tudni kell rólam, hogy imádok olvasni, így bárhova is lépek be először lopva vagy nyíltan végignézem az illető könyvgyűjteményét. Ez amellett, hogy sok mindent elmond az adott emberről, informatív is tud lenni. Nos ennél a barátomnál szúrtam ki a könyveket először. Amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy nem akar megbántani, de simán lekörözi a Gyűrűk Ura könyveket. (Természetesen megbántott) Ekkor már elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy el kellene olvasni őket, de persze halogattam. Egészen addig a pontig, amikor az HBO elkezdte bereklámozni a sorozatot, s Straphe (akit a LOST.hu honlapon végzett közös munka során ismertem meg) megkeresett, hogy csekkoljam az új honlapot. Bár a Trónok harca kötetet csak az első évad végén vettem a kezembe, azóta néhány hónap leforgása alatt kivégeztem a magyarul megjelent köteteket. S végül becsatlakoztam a holnapba, Segítőként.